Budapest, Váci út 201.
Az újpesti indóház vegyes stílusú építmény a Váci út 201. sz. alatt. Levéltári iratokból tudom, hogy 1831-ben Mildenberger Márton budafoki szőlősgazda épített ezen a helyen egy csárdát. Még betyárok is megfordultak benne disznózsírral kent vászongatyában. Az elfogyasztott tüzes bor hatására bizony néha fokosuk megvillant kérges markukban. De 1838-ban az árvíz elsodorta a sokat megélt csárdát, és odalett Mildenberger gazda vagyona. Majd eltelt néhány évtized, míg Wágner János egy kétemeletes határcsárdát tervezett erre a helyre, az ún. Felső-Bikarétre. Így lett ez az épület az 1866-ban megindult lóvasút végállomása. Utóbb a Fővárosi Közlekedési Vállalat forgalmi épületeként használták.
Kifelé haladva a Váci úton, a remíztől balra lehet megpillantani ezt az egykori újpesti indóházat. Egyesek tréfásan „vadászkastélynak hívják, pedig sohasem volt az. Csak annak csúfolják. Első képe egy 1866-ból származó metszet, amely a Magyarország és a Nagyvilág című lapban jelent meg. Mai állapotával összehasonlítva feltűnik, hogy a tőle balra emelkedő épületnek ma már hűlt helye. Az újpesti indóházról, homlokzatáról, alaprajzáról hiteles műszaki képeket tett közzé a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Közlönye 1887-ben. Lényegében felépítését és formáját tekintve az újpesti indóház a mai napig megőrizte egyemeletes középrizalitos architektúráját. Az épület részletei olasz reneszánsz stílusúak, előcsarnoka romantikus, fedélszéke tiroli vadászházakra emlékeztető alpesi stílusú. A lóvasút kocsijai balról jobbra kerülhették meg az indóház épületét. Jobb oldalon sokáig megvoltak a vaskarikák, amelyekhez a kifáradt lovakat kötötték.
1863-ban maga gróf Károlyi Sándor - kinek birtokához akkoriban Újpest tartozott - javasolja a lóvasút kiépítését, vélhetően a több évtizedes történetre visszatekintő külföldi üzemek hírének hatására. Később e célból szintén ő alapítja meg a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot, azaz a PKVT-t.
Természetesen az újfajta közlekedési eszköz gondolatát először le kellett nyomni a hivatalok és városatyák torkán, ez, ha nem is gyorsan, de sikerült.
Az első lóvasúti kocsik 1866. július 30-án indulnak el, másnaptól pedig már menetrend szerint közlekednek a járművek a Kálvin (akkor még Széna) tér, és Újpest Városkapu (akkor még sehol nem volt a vasúti híd) között. Érdekesség, hogy a lóvasúti állomásépület ("Bagolyvár" vagy "Vadászkastély" néven emlegeti a köznyelv) a mai napig megvan.
1894-ben a lóvasutat átszervezik Budapestvidéki Közúti Vasút Rt. (BVKV) néven, a részvénytöbbséget a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) vásárolja meg.
Később ugyanez a cégcsoport vásárolja meg a mindjárt tárgyalandó Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. (BURV vagy "BÚR-vasút") nagy részét is, ezzel tulajdonképpen egy kézbe került a későbbi angyalföldi, újpesti és rákospalotai villamoshálózat, mely érdekes módon a papírforma szerint csak a második világháború után egyesült véglegesen.
1897. január 1-én a BVKV Újpest-Rákospalota vonala is villamosüzemmel indul el, Újpesten két vágányon, Palotán egyen. 1900.november 22-én a megyeri lóvasutat is villamos váltja fel az Újpesti híd és az Arany utca között, ez tehát a külső Váci úti villamos születésének tekinthető.